Menekülj előre!

A csapból is a munkaerőhiányról szóló hírek folynak, projektek nem indulnak el, multik mondanak vissza hatalmas megrendeléseket, mert nincs, aki termeljen. Te meg otthon ülsz és várod, várod a visszahívást négy különböző HR-estől, de sehol semmi. Úgy látom, hogy érzelmileg azt az álláskeresőt érinti meg a helyzete leginkább, akit a munkaerőhiánnyal együtt sem vesznek fel sehová. És nem azért, mert gyenge.

Állás nélkül vagy bármilyen más nehéz élethelyzetben lenni úgy, hogy a miértre senki nem tud épkézláb magyarázatot adni, több mint bosszantó. Ez olyan, mint amikor a szép, okos, csinos nőnek nincs párja. A zseni és alkalmazkodó gyereknek nincs barátja. A kiváló munkavállalónak nincs munkáltatója. Hm. Hemzseg megannyi lehetőség, férjnek, barátnak való, munkáltató is rengeteg és mégis csak a gond, a nehézség, a sikertelenség. Hogy a csudában lehet ez?

Van erre egy lehetséges válaszom.

Amikor éled az életed, csinálsz egy csomó szép és hasznos dolgot. Egyszer csak észleled, hogy valami nem stimmel, ez főként valamilyen hiányban jelentkezik. Nincs sikered, állásod, párod, egészséged. Belül érzed a sürgetést, ösztön, vágy, egy természetes, igen intenzív késztetés erősödik benned időről időre, hullámokban tör rád. A szorult helyzetedre nagyon erős aktivitással reagálsz, rákapcsolsz, megfeszítve minden idegszálad a probléma megoldására fókuszálva csinálod ugyanazt, mint eddig. Csak feszesebben, erőteljesebben, kicsit már idegből. És attól, hogy erőteljesebben ütközöl a falnak, az nem hogy nem dől le, még fájdalmat is okoz. Ettől a fájdalomtól, ami a kudarcélményből, sikertelenségből, elutasítottság érzésből táplálkozik, visszahúzódsz, passzívvá válsz. Egyre mélyebbre mész és ha úgy adódik, akkor persze egyre magasabbra is, hiszen néha jönnek löketszerű energiapumpák az életben. A lényeg, hogy a jól ismert működésedet hozod és semmi változás. Fontos, hogy tudd: egyáltalán nem biztos, hogy rossz, amit csinálsz. Csak lehet, hogy elavult. Ez olyan, mintha ugyanazon a hullámvasúton ülve számítanál másik kilátásra. Mi tehát a megoldás? Át kell ülni egy másik pályára. De ez sem ennyire egyszerű, mert a nagynak tűnő változtatások nem lesznek elegendőek, amíg nem mész le a nehézség gyökeréig.  És ha ugyanazt a nagyon intenzív energiát, amit a „szabadulásba” fektettél eddig, most inkább egy komoly, fókuszált önismereti munkába teszed, nagyobb eséllyel kapsz más reakciót a világtól, mint eddig. Frissebb, új minőségre van szükséged az elavult helyett.

Megállni, tudatossá válni, a szívedet kinyitni, szemléletet váltani és gyógyulni egyedül is lehet. Ha azonban elfogadod a feléd nyújtott kezemet, akár együtt is mehetünk az úton egy ideig. Csak egy kattintás.