Menekülj előre!

Ki szeret a karrier lépcsőjén vagy az élet bármely területén visszafelé haladni? Hátrálni, visszalépni, újrakezdeni, ismételni… Senki.

Biztos ez?

Egy kedves és hűséges olvasónk levelére lesz válasz a mai cikk, de igyekszem úgy válaszolni, hogy más is hasznosnak találja. Edit jegyzőként dolgozott, két gyermekével van otthon gyesen. Sikeres és JÓ jegyző volt egy polgármesteri hivatalban, azóta megállná a helyét akár vállalkozóként is, de SZERETI a közszférát és ma már úgy érzi, örömmel lenne újra „csak” ügyintéző és mellette igazi anya. A kérdése arra irányult, hogy miként győzhetné meg a hitetlenkedőket és a munkáltatóját arról, hogy ő tényleg ügyintéző szeretne lenni.

Először is leszögezhetjük, hogy egy mélyen beívódott sztereotípiával állunk szemben. A karrier-görbe a tankönyvekben is felfelé ível, a magaslaton „megpihen”, jó esetben a „plató” kitart évekig, elérjük az érett kort, csendes hanyatlás után pedig nyugdíjba vonulunk. Aztán ennek persze vannak verziói, de a nagy átlagos karrier-ív így van a fejekben. Munkavállaló és munkáltató fejében egyaránt.

Aztán jön a nagybetűs Élet és benne a változások. Változnak a családi körülményeink, mi magunk, az igényeink, a fontossági sorrendünk. Jön egy-két vagy több gyerek, egy hosszantartó munkanélküliség, pályamódosítás, lottónyeremény, tragédia, bármi, ami kissé oldalba löki az embert és még az is lehet, hogy letéríti az eredeti pályáról. Ez így nagyon is életszerű, mégis magyarázni kell, ha véletlenül eltérünk A Nagy Forgatókönyvtől.

Ha magyarázni kell, hát magyarázzuk el.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy akkor dönts a visszalépés mellett, ha tényleg, őszintén tudsz azonosulni vele. Ha kényszerből kell visszalépned, tegyél meg mindent azért, hogy tudj ezzel együtt élni, legyen benned elfogadás, mert ha önmagaddal sem vagy békében a visszalépés miatt, ez a feszültség rányomhatja a bélyegét az állásinterjún való szereplésedre. Ha lesütött szemmel, vagy a kialakult helyzeted miatt arrogánsan nyilatkozol, nem leszel meggyőző. Higyj benne, hogy a visszalépésed átmeneti, a jelenlegi helyzetedet megoldja és ki tudja, ha hátralépsz, a "big picture"-t is jobban látod... 

Ha önként és dalolva lépnél vissza, akkor annak okáról röviden ejts szót a motivációs leveledben és az interjún is tudj róla beszélni. Rejtegetni, elkenni, végzettséget letagadni a gyengék „fegyvere”, még akkor is, ha most felszisszentél és azt mormolod a fogaid között, hogy épp a három diplomádat érzed a nehézségednek, mert túlképzettnek minősítettek már hatszor. Akkor ez azt is jelentheti, hogy még mindig nem tudsz haszonérvelni, nem azt hangsúlyozod, ami az adott pozíciónál lényeges, hanem általános, szórólap-szerű önéletrajzzal várod el, hogy abból majd kicsemegézzék a lényeget. És ha túl sok a mondanivalód, akkor vessenek magukra, ha a számukra fontosat nem találják meg. Az adott pozícióra szabott lényeget neked kell kihámozni, fókuszálni és azt hangsúlyozni, amire felkapják a fejüket, mert azt kapják, amiért épp fizetni akarnak.

Az önéletrajzodban, az állásinterjún MINDIG épp azt az információt oszd meg magadról, ami az ottani céljaid eléréséhez szükségesek. Tűpontos relevanciával beszélj a tapasztalataidról (az önéletrajzban is azt hangsúlyozd), ami az adott munkakör betöltéséhez szükséges. Ha hosszan taglalod a jegyzői múltat, az ott elért sikereket, nehezen védhető, hogy tényleg kielégítene az ügyintézői munka. De ha releváns képességekről, tapasztalatról beszélsz, az életedben történt változásokról, nyíltan, emelt fővel, és még azt is meg tudod fogalmazni, hogy miért jó ez nekik, akkor nyert ügyed van. Visszalépéskor a haszonérvelésnek különösen nagy jelentősége van, nem hangsúlyozhatod szépen és szakszerűen, hogy ez miért jó neked, hanem arról beszélj, hogy miért jó nekik. (Olvass róla itt!) A "valóságodat" azonban se ne szégyelld, de ne titkold el.

Az egyik legnagyobb hiba, amit visszalépők elkövethetnek az az, ha az adott feladatról, mint laza ujjgyakorlatról, jó értelemben vett szakmai alázat nélkül nyilatkoznak. Ha nem tudod elhitetni (magaddal sem), hogy az alacsonyabb szintű munkát is lelkesen, lelkiismeretesen, odaadással tudnád elvégezni, ha magad is bizonytalan vagy abban, hogy megtalálnád még a szép oldalát, tudna neked örömet okozni, találnál benne újdonságot, kihívást, akkor nem te leszel az a munkavállaló, akit kiválasztanak. Sokat mondom, de mondom most is és ezerszer, ha kell: a munkáltató külső motivációja (ami főként anyagi) csak akkor ösztönöz hosszú távon nyújtott magas teljesítményre egy munkavállalót, ha annak van belső motivációja, égő vágya, csillogó szeme, mosolya és pozitív életszemlélete. Visszalépéskor pedig nem a „képes vagyok rá” attitűdről kell meggyőzni a munkáltatót, hanem a hogyanról. Mert a tapasztalt, de unott, gépies, mosolytalan, alulmotivált munkavállalónál még a tapasztalatlan, de életvidám, dinamikus munkavállaló is vonzóbb. Ilyen az élet. Szóval lelkesedésre fel! J

A másik fontos dolog, amit meg kell értened ahhoz, hogy ügyesebben irányítsd a kommunikációdat, az a munkáltató félelme. A marketing pszichológiából tudjuk, hogy a vásárlást (a munkaerő felvételét ugyanúgy!) a nyereségvágy ösztönzi, a veszteségtől való félelem fékezi. Mit jelent ez ebben az esetben? Miért fél a munkáltató a karrierjében visszalépő munkavállalót alkalmazni? Mert attól tart, hogy nem lesz hosszútávú az együttműködés. Hogy a munkavállaló az első adandó alkalommal lelép és elmozog az önmegvalósítás irányába. Jogosan fél? Igen. Mivel lehet előre megnyugtatni? (Emlékezz, a félelemre irányuló kérdéseket nem mindig teszik fel az állásinterjún, de azért az aggodalmak még ott motoszkálnak a mélyben!) Mi a félelem gyökere? (Jajj, hát persze, hogy az ősfélelem! ;-)) Hogy nem tudnak kielégíteni. A kielégületlenségben nagy a hajtóerő és kicsi a megtartó erő. A te mondanivalód tehát jó, ha előre átgondolt módon arról szól, hogy miként találod meg a munkádban, a családodban, a hobbidban, egyéb szellemi kihívásokban az egyensúlyt. Mit teszel magadért, hogyan vállalod a felelősséget azért, hogy visszalépett munkavállalóként is elégedett legyél. 

Minden vélemény fontos, írd meg nekünk! :-)