Menekülj előre!

Pályázatot hirdettünk, mert szerettük volna, ha olvasóink megosztották volna a véleményüket, gondolataikat veled. Példát szeretnénk mutatni a többszempontúságra, arra, hogy a dolgokat megközelíthetjük más szemszögből, más perspektívából is.

Erre a pályázati felhívásunkra érkezett az alábbi cikk, fogadd szeretettel. A cikk írója KOKTÉL csomagot nyer, amennyiben a honlapunkon december 20-ig  a legtöbb like-ot kapja. Olvasd a gondolatait nyitottsággal és ha tetszett, a cikk elolvasása után a nyomj egy like-ot.

A cikkeket formailag szerkesztettük, de tartalmilag változatlan formában közöljük. Az alábbiakban olvasható gondolatok a pályázatot beküldő szerző véleményét tükrözik.

A cikk írója: Holl Zsófia

"Az álláskeresés és a stressz

 Avagy mit tanácsol egy álláskereső pszichológus azoknak, akik ugyanebben a csónakban eveznek

Holl Zsófia vagyok pszichológus, és álláskereső. Humán erőforrás, és munkapszichológia területén szeretnék elhelyezkedni. Na, de ennyit magamról. :D

A témám a stressz és az álláskeresés. A témát nagyon is aktuálisnak érzem, mert úgy gondolom, a kettő együtt jár, manapság talán még inkább, mint régebben. Éppen ezért szeretnék pár bátorító szót írni azoknak, akik hasonló helyzetben vannak.

Mivel nincs tuti receptje annak, hogy hogyan találjunk állást, sajnos az álláskeresés folyamata sokszor igen sokáig elhúzódhat. (Kivéve, ha valaki mondjuk mérnök, és nyelveket is jól beszél.) A különbség álláskereső és álláskereső között pusztán annyi (és ezt most sarkítva írom), hogy ki hogyan kezeli az azzal járó stresszt, ha nem veszik fel az áhított munkahelyre. Jó önéletrajzot írt, behívták, az interjú jól sikerült, (legalábbis így érezte) de a végén mégis elutasították. Sokszor még az sem derül ki, hogy miért. Ez pedig nem kis stresszt okoz.

Innentől jön az, amit a stresszel való megküzdésnek, vagy stressz-menedzsmentnek hívnak. A megküzdésnek (v. copingnak) egyénenként különböző formája, és megjelenési módja van. Alapvetően azonban kétféle copingról beszélhetünk: Érzelmi fókuszú,(amikor sírunk, dühöngünk, tagadunk) és probléma fókuszú copingról (miért történt, hogyan változtathatnék rajta). Hosszútávon, az álláskeresési időszak túléléséhez, a problémafókuszú coping az ajánlott. (Legalábbis a szakemberek szerint. :D )

De ki az, aki első reakciójában nem akad ki? Emberek vagyunk, jogunk van hozzá. A lényeges az, hogy ha elmúlt a sokkhatás (túléltük, hogy mégsem minket választottak), mihez kezdünk. Miután megnyugodtunk érdemes megnézni, hogy mi történt. Információt kell gyűjteni arról, hogy mi lehetett az oka a kudarcunknak, és érdemes más szemszögből megvizsgálni az eseményeket. Ha ez sikerül, akkor megtalálhatjuk a megoldást.

Fontos a tudatosságunk növelése (önmegfigyelés segítségével) és az, hogy higgyünk magunkban. A pozitív gondolkodás nagyon lényeges. Próbáljunk meg tanulni az elkövetett hibákból, és a megélt stresszből.

Fókuszáljunk az erősségeinkre, és keressük a lehetőségeket az önfejlesztésre, és a tanulásra. Tekintsünk másként a problémákra, az álláskereséssel járó stresszre. Ez alapvetően nem változtatja meg a külső realitást, de segít abban, hogy más megvilágításban lássuk a dolgokat, és így kevésbé stresszként éljük meg.

Ha úgy fogjuk fel ezt az időszakot, hogy olyan dolgokra van lehetőségünk, amikre eddig nem (nyelvet tanulni, kreatívnak lenni, utazni, vagy kertészkedni), akkor a sok negatív energiát pozitívra cseréltük. Ennek eredménye pedig az, hogy a stressz nem fog gondot okozni, mert tudunk bánni vele. Ha pedig valamivel tudunk bánni, akkor az fokozza a kontroll-érzetünket, és ez biztonságot ad. Egy olyan helyzet pedig, amit tudunk kezelni, amit „kontroll alatt” tartunk, az kevésbé veszélyes, sőt, az nem stressz, hanem kihívás."

Ha megnyomod a like gombot, szavazatoddal hozzájárulsz, hogy az írója megnyerhessen egy állásinterjúra történő felkészítést. A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, milyen visszajelzést adnál a cikk írójának? Szólj hozzá! :-)