Menekülj előre!

Mottó: „A kommunikációban az a legfontosabb dolog, hogy meghalld, amit ki sem mondanak.” (Peter Drucker)

Ha azt gondolod, hogy interjús helyzettel kapcsolatban a hallgatás bármilyen formájáról értekezni csak egy hülye megszállott HR-es képes, mert helyből értelmetlennek tartod az interjú és a csend egy lapon említését, akkor ezt a bejegyzést különösen neked írom. :-) De ha egyszerűen csak tapasztaltad már, mennyire bántó tud lenni, ha egy beszélgetés során kiderül (persze véletlenül), hogy a hallgató fél nem is figyelt rád, és fogalma sincs, hogy miről beszéltél, akkor pontosan tudod, hogy fontos téma következik. Ha pedig – a személyiségedből adódóan – még a „csendben levés” gondolatától is kiver a víz, mindenképp végy egy nagy levegőt és olvasd el, hogyan válhatsz aktív figyelővé. :-) Biztosíthatlak afelől, hogy minőségi változást hozhat az életedbe – és a környezetedébe is. :-) És most nem leszek népszerű: titkon bízom benne, hogy interjúztató kollégák is hasznosnak vélik majd az itt leírtakat – magukra nézve is. :-)

Közléskényszer

Az interjúzók többsége azt gondolja, hogy interjús helyzetben ki kell használnia az alkalmat és a lehető legtöbb információt kell megosztania magáról. Ez természetesen így is van, de az esetek többségében ezzel csalódást is okoznak a jelenlévő interjúztatóknak. A HR-es és a szakmai vezető az interjút – jó esetben - egy olyan párbeszédnek fogja fel, ahol a jelölt nem öncélú közléskényszertől vezérelve monologizál magáról, hanem a mondandóján túl a figyelmével is megtiszteli az interjúztatókat. A heves közléskényszer gyakran kialakíthat egy „eldeformálódott” kommunikációs helyzetet, ahol a másik fél (jelen esetben az interjúztató) kellemetlenül érzi magát, mert nincs egyensúly vagy nehéz fenntartani, annyira túlárad az interjúzó.

Egyensúly

Az egyensúly a kommunikációban azt jelenti – igen, még interjús helyzetben is -, hogy a két fél intelligens kommunikációt folytat, azaz nem nyomja el egyik a másikat, olyan atmoszférát teremtenek, amelyben egyenlő félnek tekintik egymást. Tudom, hogy ez furcsán hangozhat, de hidd el, az interjúztatók is érezhetik magukat kényelmetlenül, ha a szavukba vágsz, ha nem törekszel a kérdéseik megértésére, ha csak mondod, mondod a magadét, mert azt hiszed, hogy ügyes és felkészült interjúzó vagy és persze lelkes is. Volt már szerencsém olyan interjúzó fiatalhoz, akit annyira elkapott a harctéri izgalom, olyan izgatott lendülettel akarta eladni magát, hogy az már inkább taszító volt, mintsem vonzó. Mert az illető elfeledkezett arról, hogy a teljes kép úgy áll össze valakiről, ha azt is látjuk, mennyire tud visszavonulót fújni, mennyire nyitott a beszélgető partnerére. Ha nincs egyensúly, ha agresszíven exponálod magad, a másik fél el vagy lenyomva érzi magát. Az asszertív kommunikáció egyik alapvetése (itt és itt is sokat olvashatsz róla) a partnerség, amelyben nem lehet szó erőfitogtatásról. És ne feledd el, az interjú atmoszférájához te is hozzájárulsz!

Aktív figyelem

Az aktív figyelem nem más, mint egy jelzés a másik fél számára, hogy jelen vagy a beszélgetésben és elismered a létezését, a mondandójára kíváncsi vagy és nem csak meghallani, megérteni is szeretnéd a mondandóját. Interjús helyzetre gondolva – talán nem is érzed igazán a súlyát, ha még nem hallottál lelkes vezetőt áradozni jelöltekről, akik az interjún a szakmaizására odafigyeltek, kérdeztek és visszajelzést adtak... Szóval interjús helyzetben ez nem jelent mást, mint hogy az interjúra nem úgy tekintesz, mint egy kizárólag rólad szóló történetre, hanem egy alkalomra, ahol megmutathatod, hogy figyelsz, megfigyelsz, megértesz és visszajelzést adsz. Ezt jelenti az aktív figyelem. Ne feledd, az aktív figyelemmel elérheted, hogy figyelemre méltónak tartsanak! Márpedig mi más célja lehet az interjúdnak, minthogy kitűnj a hatékony kommunikációddal, azaz versenyelőnyt szerezz? (És az életednek...?)

Figyelhetsz máshogy is

A figyelés sokféle lehet, az egyik legértéktelenebb – főleg egy állásinterjún -, ha csak úgy csinálsz, mintha figyelnél. Üveges tekintettel végighallgatod a HR-est vagy a vezetőt, de nincs kérdésed, jobb esetben bólogatsz – mégiscsak jó, ha azt hisszük, hogy hallasz minket :-) Ez interjú technikai szempontból elégtelen.

Figyelhetsz marginálisan is. Ha találkoztál már olyan emberrel, aki főként magával van elfoglalva, sokat beszél a gondolatairól, de ha te beszélsz hozzá, gyakran kiderül, hogy nem figyelt rád és ráadásul gyakran félreért (hiszen csak érintőlegesen figyel) vagy meg sem hallja, amit mondtál, nos, akkor egy marginálisan figyelő egyénnel találkoztál. Legtöbbször kérdéseik sincsenek, kevésbé érdekes társalkodók.

Az értékelő figyelők általában arra koncentrálnak, hogy milyen választ adjanak és nem ügyelnek az elhangzottak részleteire. Ők azok, akik nem érzékelik a „nagy lehetőségek pillanatát”, amikor az interjúztatók – tudatosan vagy tudattalanul – feldobnak olyan témákat, lehetőségeket, amikre klasszul rá lehetne csatlakozni, feltéve, ha odafigyel valaki és nem azzal van elfoglalva, hogy ő mit akar majd mondani magáról.

Na de te, mint (leendő) aktív figyelő ezentúl az interjún is:

• Mutass érdeklődést, motiváltságot. Ha te nem jelzed, hogy figyelsz a másikra, akkor ő azt nem is fogja érzékelni.
• Figyelj a testbeszédedre, teremts szemkontaktust (de üveges tekintettel nem ér! :-))
• Legyenek kérdéseid, mutass tájékozottságot. A kérdéseid mindig vigyék tovább a beszélgetést, eldöntendő kérdésekkel nem sokra mész.
• Ha nem vagy biztos benne, hogy valamit jól értesz, foglald össze röviden az elhangzottakat és kérdezd meg, hogy jól érted-e, azt érted-e, amit ők mondani szerettek volna. Ha okos a kérdésed, nagyon szép piros pontokat szerezhetsz :-). (Pl. „Ön a vállalat költségcsökkentési törekvéseiről beszélt. Jól értem, hogy ez a projekt viszont kitüntetett figyelmet kap, ezért nem érinti a költség-megvonás?”)
• Sose vágj a kérdező/beszélő szavába!
• Az épp kommunikáló személyéről kialakuló véleményedet kezeld: ha olyan, tedd félre. Ha véleményed a mondandójáról szól és továbbviszi a beszélgetést, én-üzenet formájában segítsd vele a továbbhaladást.
• Figyelj az interjúztatók nem-verbális üzeneteire is (ne csak a magadéra).
• Viseld el a csendet. Ha jól használod a csend-taktikát, nagyon sokat kihozhatsz a helyzetből.

Csendben lenni művészet

Főleg interjún. :-) Próbáld ki a csend erejét, ha nem hiszel nekem. Ülj le valakivel beszélgetni és egyszerűen „csak” hallgasd meg, figyelj oda rá – hasznosítsd a fent leírtakat. Kérdezd meg, hogy - akár tanácsok hiányában is - mennyit segítettél. Meg fogsz lepődni a válaszon.

Aztán interjún is próbáld ki, hogy amikor az interjúztatóknál van a szó, miként hat, milyen eredményt érsz el vele, ha professzionálisan a tudtukra adod, hogy kíváncsi vagy mindenre, amit mondanak.

Az odafigyelést megtámogatja:

• a testtartásod, testbeszéded (keresztbe font karral és összepréselt ajkakkal állati nagy csendben tudsz lenni, de valószínűleg nem leszel meggyőző :-)),
• ha nem vágsz közbe, de mégis megtöröd a csendet egy-egy elfogadó vagy lelkesítő visszajelzéssel (pl. „Igen, értem.”, „Ez nagyon érdekes.”, stb.) Itt is érvényes a „kevesebb több”, ne légy „bólogatójános”, nagyon idegesítő tud lenni
• a metakommunikációd, a gesztusaid. A testbeszéden túl egy érdeklődő arckifejezés, egy felszaladó szemöldök a kommunikálóra lelkesítően hat és meggyőzi őt arról, hogy fontosnak tartod a mondandóját.

Az aktív figyelem, a csend-taktika „nagy fegyver”. Használd jól. A mai rohanó, harsogó és folyton zajongó világban szinte kuriózum, ha valaki nem felejt el csendben lenni. De mint ahogyan a túlreagálás, úgy a túlzásba vitt, vagy nem jól alkalmazott csend is tud szélsőséges lenni vagy szélsőséges eredményt hozni. De ha megtanulod – mert sokat gyakorlod :-) - nagyon profi kommunikátor lesz belőled.

Érdemes

Nem sok olyan állás van, ahol ne volna szükség a hatásos és hatékony kommunikációra, a kérdés, illetve a válasz minél jobb megértésére, a másikra figyelésre. Léteznek szakmák, ahol az aktív figyelés képessége kiválasztási kompetencia, ott főként elengedhetetlen, hogy profi légy. De számos előny mellett hangsúlyozni szeretném – a szerintem leglényegesebb előnyt -, hogy az aktív hallgatásoddal, figyeléseddel arra ösztönzöd a kommunikálót, jelen esetben az interjúztatót, hogy minél több információt adjon neked. Arra inspirálhatod, hogy szükségét érezze a mindenképpen szükséges, kötelező információk elmondásán túllépni, már-már bizalmasabb információkat megosztani veled, azaz versenyelőnyhöz juttatni téged. Hiszen egy nem asszertíven kommunikáló, nem aktívan figyelő interjúzóval folytatott interjúzással ellentétben lényegesen oldottabb, nyitottabb légkörű interjúban lehet így részed, amelyben a kiválasztást végző szakemberek is jobban érzik magukat, és könnyebben hoznak döntést – remélhetőleg melletted szólót. :-) Én nagyon szurkolok hozzá. :-)

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy like-ot, kérlek, és küldd el a bejegyzés linkjét az aktív hallgatást/odafigyelést/csend művészetét még alacsony szinten művelő ismerőseidnek, hátha kapsz cserébe egy igazi, (meg)értő hallgatást. :-)