Menekülj előre!

Személyre szabott megoldások útkeresőknek, gyógyulni vágyóknak.

Karácsonyi utalvány - hal helyett a háló

[email protected]

Miben különbözhetnek a szervezetek? (2. rész)

A nemzeti kultúra hatása                  

Mottó1: „A magyarok olyan kemények, mint az amerikaiak, olyan romantikusak, mint a szlávok, olyan kíváncsiak, mint a japánok, és olyan ravaszak, mint az arabok.” (Georg Kőváry)

Mottó2: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.” (Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)

A szervezeti kultúrák közti legmagasabb szintű különbséget a nemzeti kultúrák hatása okozza. A témával sokan foglalkoznak. Talán a legszemléletesebb elemzést Geert Hofstede végzi, aki a nemzeti kultúrákat néhány meghatározó dimenzió mentén vizsgálja és osztályozza.

Most nem írom ide le az egész okosságot, a részleteket megnézheted több honlapon is. Ami számunkra most érdekes benne, hogy egészen nyilvánvalóan és logikusan bemutatja, hogy az egyes nemzeti kultúrák miben és mennyire térnek el egymástól, mi jellemzi őket. Ebből pedig lehet következtetni arra is, hogy ezen nemzeti sajátosságok milyen módon befolyásolhatják azokat a szervezeteket, amelyekre hatással vannak. Nézzünk néhány kiragadott példát: 

  • Az egyes társadalmakban az emberek különböző mértékben egyenlőek. A hatalom, az „autoritás” elfogadása és tisztelete nagyjából azt mutatja, hogy az adott kultúrában „mindenki tudja a helyét”.   
        
    Gondold végig, mit jelent ez számodra pl. egy kínai vagy arab tulajdonú, s emiatt az adott kultúrát valószínűleg némileg hordozó céghez jelentkezéskor. És cseppet se lepődj meg, ha mondjuk több nemzetközi utazással járó munkakörbe jelentkezel és egy maláj vagy fülöp-szigeteki cégről azt hallod, hogy ott a vezetők nagyjából félistenek és rajtuk kívül senki nem tud semmi fontosat, csak ami a saját dolga. (Magyarország ebben az összehasonlításban – tehát Hofstede mérései alapján - középtájon szerepel, azaz nem tekinthető extrémnek. Ugyanakkor a szomszédos Horvátország egyik vállalatánál konkrétan le is írták dolgozók, hogy szerintük a vezetőik bizony félistenek. )
  • Az egyes országokban eltérő az egyéni, illetve a kollektív teljesítmény megítélése.  Az inkább individualista kultúrákon alapuló cégeknél pl. jól hangzik és elfogadott lehet a „munka-magánélet egyensúly” megközelítése, míg más, inkább kollektivista kultúrákban az egyén fő értéke a közösséghez való hozzájárulás.

Tehát egy amerikai (értsd: USA) központú cégnél kifejezetten értékelik, ha magánéleti elvárásokat, személyes célokat fogalmazol meg az interjún, míg egy dél-koreai vezetővel folytatott interjún ne lepődj meg, ha esetleg egyáltalán nem érdekli őt sem a magánéleted, sem a privát céljaid, viszont lelkesen beszél a közös reggeli tornát követő együtténeklés és a fél órában, mindenki által ugyanabban a gyártócsarnokban elfogyasztott egyen-ebéd fontosságáról. (Nem megítélni szeretném a kultúrákat, nem ezért fogalmazok ilyen szarkasztikusan. Nem jobbak vagy rosszabbak az egyes nemzeti kultúrák, hanem eltérőek és önmagában mindegyik kerek egész. Neked viszont látnod kell, hogy milyen mértékben vannak hatással az általad kiszemelt cégre és tudnod kell, hogy ezeket a hatásokat te milyen mértékben tudod vállalni, illetve támogatni.)                

  •  Fontos dimenzióként működik a „férfiasság” (masculinity), azaz az adott társadalom nézete a hagyományos férfi és női szerepekről.

Ezt a témát azt hiszem nem kell nagyon magyarázni. Jelentkezzen, aki látott már japán női vezetőt! (Az viszont ne jelentkezzen, aki látott már svéd vagy norvég férfiakat gyes-re menni. Nem kunszt, tömegével vannak.) Muszlim gyökerű céghez, illetve vezetőhöz pedig nem tanácsos női üzletkötőt küldeni. Ismerek olyan esetet, amikor egy vegyes-vállalat azért nem lett sikeres egy közép-ázsiai országban, mert a kiküldött magyar cégvezető rendesen borotválkozott és a szakállas férfiakból álló helyi „menedzsment” egyszerűen nem vette komolyan, nem fogadott neki szót. (És szerinted Magyarország mennyire fogadja el a női vezetőket? És mit mond erről Hofstede? Érdekes ám rádöbbenni, hogy amit gyakran problémaként felvetünk és nem értünk és mindenféle okokat keresve vizsgálgatunk, azt mások milyen tisztán és egyszerűen látják. Nos, én is ezt szeretném érzékeltetni veled Kedves Olvasó: érdemes tanulni, megérteni, aztán hasznosítani.)   

  •  Az üzleti életben kiemelten erősen jelenhet meg a különböző kultúráknak a kockázathoz, a bizonytalansághoz való viszonya.

    Van olyan cég, amelyik lazán, napi szintű problémákon, hibákon felülemelkedve, rugalmasan, ésszerű kockázatot is vállalva működik, mert mondjuk dán vagy angol vagy amerikai kultúrából táplálkozik általában. Más – pl. belga vagy japán vagy horvát - cégeknél pedig ne csodálkozz, ha igen komoly formalitásokkal, jelentős mértékű szabályrendszerrel, kontroll-mechanizmusokkal és az esetleges bizonytalanság felmerülésekor a szokásosnál kicsit nagyobb kapkodással és idegességgel találkozol. Ez lehet persze a cég saját kultúrája is (amely az adott konkrét szervezet tevékenységéből, „történelméből”, meghatározó vezetőiből, stb. táplálkozik), azonban a nemzeti kultúrák hatásai gyakran azonosíthatóak valamilyen „szervezet-független” tényezőként.  

Talán ennyi elég is ízelítőnek. Nem állítom, hogy minden szervezetnél egyértelműen azonosíthatóak ilyen hatások. Azt sem hiszem, hogy nagy tudományossággal kellene átírnod mondjuk az önéletrajzod a fentiek ismeretében. Viszont nagyon hasznosnak tartom, ha ezt átgondolod és a pályázási, kiválasztási folyamat során észben tartod, hogy bizony a szervezetek különbözhetnek aszerint is, hogy milyen nemzeti kultúra talaján nőttek fel. Aztán ha már érzed, hogy mondjuk

-  az angolszász kultúrát követő cégekben miért tegeződnek az emberek, hogy

-  miért lázadozik a norvég olajtermelő platformok nemzetközi személyzete az egyhangú lazac étrend ellen, hogy

-  a francia menedzsernek miért van erős vörösbor-szaga ebéd után, hogy

-  a magyar munkások miért berzenkednek az általuk túlzónak tartott rend és fegyelem ellen a koreai gumiabroncs gyártó üzemben, hogy

-  a pakisztáni vendégek miért néznek gyanúsnak gyakorlatilag minden ételt a sült krumpli kivételével, hogy

-  miért költenek sokszor feleslegesen rengeteg pénzt magyar cégek „team buildingre”,

nos akkor jöhet a nemzeti kultúrák hatásait követő másik lépcső,  a vállalati kultúra vizsgálata.          

 

Tartalomjegyzék

Címkék