Menekülj előre!

Mottó: "- Olyan, mint egy angyal - mondták az árva gyerekek, amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta fehér köpenyben. - Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt. - Dehogynem, álmunkban! - válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek álmodnak." Oscar Wilde - A boldog herceg

Amikor az ember egy esős vasárnap délután a lábával arrébbtolja a tankönyveit a heverőn, hogy összekucorodva a jövőjéről ábrándozhasson, nos, akkor egészen idillikus képet tud maga elé idézni, amelyben látja magát úgy, ahogyan szívesen leélné az életét. Tökéletesen éles képet fest így az agy, látod benne magad részletesen, kontúros, színes képekben, beleképzelve mindent, ami fontos neked. Megvan az irány, megvan az elért cél, minden tökéletes. 

Majd elmúlik az esős vasárnap délután és a valóság elhozza a nagy feladatot, az álláskeresést: nagy lendülettel leülsz az íróasztalhoz, és összedobod életed első önéletrajzát. A belépőt, a mindent eldöntőt, a legfontosabbat.

Pályafutásom során több ezer önéletrajz felett merengtem már el azon, vajon hogyan lehetséges az, hogy a jelentkezők a tökéletesre megálmodott jövőt egy hevenyészett, szórólap jellegű írással próbálják elérni. Elkészítenek egy meglehetősen általánosra megfogalmazott leírást, amely az életükről szól, nem színesen, nem pontosan és nem is valami izgalmasan. Mindenhová beadható, minden pozícióra „jó” iromány, amellyel egyébként színes, klassz és izgalmas állást szeretnének megkapni. És a legszánalmasabb (bocs, de HR-esként ezt éreztem), amikor a sivár „remekművet” egy igazán önfeledt nyaraláson elkattintott fotóval gondolja feldobni a jelentkező, több- (de inkább) kevesebb sikerrel.

Egy önéletrajz kézbevételkor azonnal elárulja a tulajdonosáról, hogy mennyire akarja a megpályázott pozíciót. A jó önéletrajzban nincs helyesírási hiba, semennyi. És gépelési hiba sincs. A jó önéletrajznak olyannak kellene lennie, mint egy személyes találkozásnak. Amikor a láthatón túl azonnal leveszed a másikról, hogy milyen ő neked valójában. Hihető, hogy precíz valaki, ha magát a szót rövid i-vel írja? Hihető, hogy alapos és körültekintő, ha a saját iskolájának a nevét nem tudja leírni? Hiteles, hogy a hobbija az olvasás és a színjátszókör, ha a fogalmazása pongyola és semmitmondó? A jó önéletrajz elad téged. Tudom, tudom, nem fogjuk sajnálni szegény HR szakembert, akinek naponta vagy hetente több száz önéletrajzot kell elolvasnia, ráadásul, ha menő cégnél dolgozik, akkor akár több pozícióra is. De nekem elhihetitek, rém unalmas tud lenni, amikor az ember lánya a tizedik önéletrajz után már látja maga előtt a honlapot, ahonnan a formátumot letöltötték, sablonszövegekkel álmodik éjjelente, és sírva ébred az álmában őt megtámadó, szabadidős tevékenységként olvasóúszószalszázózenehallgató jelentkezők hadától. És igen, ezért kapjuk a fizetésünket. De van egy rossz hírem, a HR-es is ember. Ha nem csillantasz valamit, amitől valóban más leszel, mint a nagy sablon, akkor ugyan még bekerülhet a tiéd is a vezető elé vitt, kiválogatott önéletrajzok közé, de hogy az üzleti vezető még nagyobb csillantást vár tőled, abban biztos lehetsz. Igen, ilyen világot élünk. Personal brand. Biztos hallottad már. Állás megpályázásánál a "brandinged" előfutára az önéletrajzod. Olyannak kell lennie, ami képvisel téged. Ami hitelesen közvetíti azt, aki vagy. Ami sokat mond rólad, de diszkrét marad. Ami informatív, de nyitva hagy kérdéseket, ezzel keltve fel az érdeklődést. Ami profizmust sugall, hozzáértést. Ami kiemel téged a tömegből. A személyiséged, a tudásod pedig az interjún ad el téged... A nagy eredményt tekintve pedig egyetlen kulcsszó van: a hitelesség. Ha nagyotmondással tűnsz ki a tömegből, hullócsillagként végzed.

Bízom benne, hogy megszületett a vágy benned, hogy legyen egy tökéletes önéletrajzod. Ez volt a célom, ugyanis. Most már tudod, hogy mire van szükség. Hogy miként készül egy ilyen önéletrajz, az hamarosan kiderül a folytatásból. Addig is gondold végig, kérlek, hogy mi lehet az a megoldás, plusz, ami téged- hitelesen - emelhetne a sokaság fölé?

És a végére egy sztori, ami néhány éve történt meg, karácsony előtt. Ez csak egy példa, nem követendő, de talán elgondolkodtató vagy inspiráló. A marketing szervezetbe kerestünk kreatív szakembert. Izgalmasnak tűnt a feladat, izgatottan vártam, hogy a marketing szakmabeliek mivel rukkolnak elő. Már majdnem csalódottságot éreztem a beérkezett pályázatok olvasása közben, a többség megmaradt az egyszerű sablonoknál. Késő délelőtt, olvasás közben, egyszer csak megszólalt a telefonom. A recepcióról jött a hívás, XY engem keres, fáradjak le a bejárathoz. Lefáradtam, egy hölgy várt rám. Hadarva elmondta, hogy a marketinges pozícióra pályázik, kérte, vegyem át az önéletrajzát. Már majdnem belekezdtem a megszokott, hivatalos válaszomba - miszerint regisztráljon az informatikai rendszerünkben -, amikor elővett egy pendrive-ot. Mikulás formájút! Boldog karácsonyt kívánt és megköszönte, hogy személyesen is találkozhattunk. Mosolyogva mentem vissza az irodámba... A pendrive-on átadott anyag más volt, mint a többi. Később láttam, hogy regisztrált is.