Menekülj előre!

Mottó: „Az egyiket túl magasnak találják, a másikat ritkásnak. Ráadásul nem sima lucot, hanem normann fenyőt akarnak, mert az kevésbé hullik. Különválnak, úgy keresgélnek tovább a sorok között. Végül a férfi megfelelőnek ítél egyet, és mutatja is a nőnek, hogy ez jó lesz. - Helga – kiabál -, gyere csak! - Á, ez hozzám túl nagy – rázza a fejét a nő. - Mi mindig ekkorát szoktunk – vonogatja a vállát a férfi -, szerintem az a jó, ha magas. Azt már nem teszi hozzá, hogy a gyerekek pont azt szeretik, mert időben észbe kap. A nő erre nem felel semmit, forgolódik tovább. Végül kiválasztanak egy alacsony, tömzsi kis fát.” (Tóth Krisztina: Pixel, 12. fejezet 59. p.) 

A mai bejegyzésem azt a témát járja körbe, hogy mit tehetsz, ha elutasítanak. Visszahívtak az első szereplésed után, és tájékoztattak arról, hogy ezúttal nem rád esett a választás. A visszautasítottságot nehéz feldolgozni. Túlélési tippjeim következnek. :-)

Megmérettetés

Mai világunk nem szól másról, mint a megmérettetésről. Születésünk pillanatában azonnal megmérnek bennünket, és a kapott értékeket valamiféle nagy átlaghoz hasonlítva eldöntik, hogy a skálán hol helyezkedünk el. (Az érdeklődők „Apgar érték” címszóval találnak hasznos információt erről a neten.) Aztán egész életünkben mindenféle normáknak kell megfelelnünk, óvodában, iskolában, munkahelyen, a családban, a társadalomban. Mérik a nagyságunkat, a súlyunkat, az intelligenciánkat, a hasznot, amit termelünk, folytonosan mérik, hogy milyen értékekkel bírunk. „Belehelyeződtünk” egy viszonyrendszerbe, ahol tájékozódnunk kell a meghatározott keretek és szabályok szerint. De nem elég jól tájékozódni, meg is akarunk felelni ezeknek az elvárásoknak, hiszen a kezdetektől azt tanuljuk: a túléléshez „illeszkednünk” kell. A családba, a társadalomba, és mindenféle kategóriába, ami az életünk folyamán fontos lehet. (Jó diák, jó gyerek, jó anya, jó munkaerő, jó barát, stb.) Persze ez a megfelelési vágy emberenként különböző mértékű, de elutasítottnak senki nem szeret lenni. S bár így éljük le az életünket, és morbid módon még halálunkkor is megmérnek bennünket utoljára, mégsem tudjuk megszokni, hogy ez a megmérettetés és az elutasítottság életünk állandó velejárója.

Ha ez meg nem is szokható, de a felfogásunkon, a hozzáállásunkon tudunk változtatni. Íme a gondolataim, merengj rajta kicsit.

Elutasít

A helyzet tehát az, hogy a HR-es (remélhetőleg) udvariasan, de határozottan tájékoztatott arról, hogy nem vehetsz részt a kiválasztási folyamatban tovább, mert nem te vagy a kiválasztott. Ahogyan korábban is írtam már, erre a hírre érdemes előre felkészülnöd. Én mindig megértem, ha kicsúszik egy „Basszus...” vagy egy elfojtott „A kkkuu...”, de nem elegáns. Érthető, hogy nem fogsz lelkesedni, de higgadtnak és intelligensnek kell maradnod. Hidd el, összefacsarodik a szívem, ha elsírod magad a hírtől, mert ehhez egy HR-es ugyanúgy nem tud hozzászokni. De sokkal-sokkal jobban teszed – önmagadért -, ha kesergés (vagy a meglehetősen gyakori, „Rendben, köszönöm” tartalmú, de érezhetően nem őszinte mondat utáni villámgyors elköszönés) helyett mindent megteszel azért, hogy az elutasítás ellenére is hasznot húzz ebből a beszélgetésből:

• Kérj visszajelzést. Akard megtudni, hogy mi az oka az elutasításnak. Kérdéseidet – remélhetően - már átgondoltad, felírtad, nem kell improvizálnod, hiszen felkészültél. Vigyázz arra, hogy ne légy számonkérő. Ha él van a hangodban, ha sértődött vagy és elragadnak az érzelmeid, nem valószínű, hogy őszinte választ kapsz. Érzelgősséggel menekülésre készteted a kollégát és mihamarabb be akarja fejezni a veled való beszélgetést. Ő egy irodában ül, valószínűleg nem tud és nem is akar érzelmi viharokban részt venni.
• Ne csak azt akard tudni, hogy miért utasítanak el, hanem azt is, hogy mi volt mégis jó a szereplésedben. Tudd meg, mit lát erősségednek a HR-es.
• Kérd meg a kollégát, hogy adjon tanácsot abban, hogy meglátása szerint miben kellene fejlődnöd, mely kompetenciáidat látta hiányosnak. A válaszait (ennél a résznél különösen fontos) jegyzeteld. Írj le mindent, ami elhangzik, és ha valamit nem értesz, tegyél fel tisztázó kérdéseket. Légy udvarias, nyitott és tudj meg mindent – magadért.
• A kompetenciád értékelésén túl egy jó HR-es abban is tud tanácsot adni, hogy valóban jó választás-e számodra az adott szakmai terület. Tudd meg, hogy szerinte jó irányt választottál-e, esetleg tud-e javasolni más területet. (Lehet, hogy kereskedelmi végzettséged van, de az életben nem lesz belőled jó üzletkötő, ha nincsenek meg hozzá a szükséges kompetenciáid. És itt nem a gigadekoltázsra gondolok. )
• Mielőtt letennéd a telefont, van egy javaslatom: tájékozódj a további lehetőségeidről is. Várható-e újabb hasonló (vagy számodra érdekes) pozíció meghirdetése? Ha az elköteleződésedet ilyen módon is tudomására juttatod a HR-esnek, értelmes és kedves jelentkező élményét hagyod magad után a kolléga emlékei között, biztos lehetsz benne, hogy a mostani elutasítás ellenére jó alapokkal indulhatsz ugyanennél a cégnél egy következő pozíció kiválasztási folyamatában.
• Bármennyire is „öreg motoros” a kolléga, az elutasító telefonhívások senkinek nem okoznak örömet. De ha úgy teheti le a telefont, hogy egy értelmes beszélgetésen van túl és jó emlékei lesznek rólad, még az is lehet, hogy tesz egy mosolyjelet az önéletrajzodra, ami később még nagyon is jól jöhet. :-)

Élet az elutasítás után

• Bár a kiválasztási folyamat számodra most véget is ért az adott pozícióra, az a jó hírem van, hogy azért a világvége még nem jött el. :-) Rengeteg teendő vár rád. Mégis azt javaslom, hogy állj meg egy pillanatra, és éld át azt az érzést, ami benned van. Vacak érzés megtudni, hogy nem kellesz, nem kíváncsiak rád, nem adnak több lehetőséget, hogy bizonyíts. Buzog benned a tettvágy, de a fogadóoldal köszöni szépen, nem kér belőled. Tudd, hogy számodra ez is egy stresszhelyzet, ha nem is a klasszikus értelemben véve. A tested – ha érzed, ha nem – reagál, amellyel muszáj kezdeni valamit. Csúnya szóval egy „gyászfolyamaton” kell átesned. Hagyd, hogy megéld a szomorúságot, a csalódottságot és a bánatot. Sírni is szabad, nem árulom el senkinek. :-) Hagyd, hogy átjárjon az érzés, mert ha utat engedsz neki, akkor távozni is tud. Ha „bezársz” és hibernálsz egy érzést, vagy eltemeted, vagy nevezd, ahogy akarod, attól az még ottmarad. És árt.
• Ne menj azonban túl mélyre. Onnan nehezebb visszajönni, önsajnálatból kicsi is elég. :-) A szomorúság, csalódottság nem kreatív energia, neked pedig most arra van szükséged. Ha átélted az elutasítottság minden poklát, túl vagy az önostorozáson, az összes HR-es és munkáltató elátkozásán és a „bosszúsüti” megevésén is, akkor rázd meg magad és kezdjünk valamit a tapasztalataiddal. Próbáld feldobni magad valamivel, ami mosolyra fakaszt.

• Bármennyire is negatív az érzés és kilátástalannak tűnik a helyzet, mégiscsak megcsináltál valamit, abban is volt valami jó, valami hasznos. Ha nem is jártál sikerrel, befektetett energiád azért volt, jutalmazd meg magad ezért. Kényeztesd magad, most egyél egy „jutalomsütit” :-). Sétálj nagyot, beszélgess a barátaiddal, hallgass zenét, vagy vidd le a szemetet. Bármit, ami kikapcsol és előkészít arra, hogy tiszta fejjel, indulatoktól és feszültségtől mentesen tudj gondolkodni.
• Ha lehiggadtál, és kondicionáltad magad az optimista életszemléletre, akkor eljött a cselekvés ideje. Vedd elő a jegyzeteidet. Amikor túl voltál az interjún, leírtál minden benyomásodat. Magadról is és az interjún tapasztaltakról is. Olvasd el ezt a jegyzetet, a jelenlegi helyzetből olvasva szinte biztos, hogy segít a megértésben. Kaptál visszajelzést a HR-estől is, konkrét kérdéseid voltak, most már elemezheted a konkrét válaszokat. Ezekből – és az egészséges önkritikádból – ki kell, hogy derüljön, mi volt a gond, mit rontottál el, miben volt hiányos az ismereted.
• Készíts listát: a „mit”-ekről. Mit rontottál el, miben kell fejlődnöd, milyen kérdésekre nem tudtad a választ, miben voltál bizonytalan, mi volt, amiben teljesen leblokkoltál? Azaz, mit kell pótolnod? (Ha kedveskedni akarsz magadnak, listázd le azt is, hogy miben voltál jó. :-))
• Most írd mellé, hogyan fogod mindezt pótolni. Gyakorlod az interjúzást (pl. velem :-)), átnézed a cég honlapját, jobban tájékozódsz a témában, elmész egy önismereti tréningre, stb.
• Fogalmazd meg, hogy kitől, kiktől kérsz segítséget. Ne szégyelld, ha segítségre szorulsz, időt, energiát spórolsz meg azzal, ha új, friss energiát vonsz be a folyamatba. Ha egy helyben toporogsz, de nagyon lelkesen, még az is csak egy helyben futás lesz... :-)
• A lényeg, hogy bontakozzon ki egy cselekvési terv. Amelyet ha pontról pontra követsz, fejlődést érsz el, és nem ugyanabban a felkészültségi állapotban mész el a következő interjúra, mint amilyenben jelenleg vagy. Magyarán: haladsz előre és nem az álláskeresés végeláthatatlan mókuskerekét taposod, anélkül, hogy változtatnál a „taposási stratégiádon”.

Ha a fentieket szem előtt tartod, optimistán, változni és fejlődni vágyással, kellő életörömmel látsz neki a következő kiválasztási folyamatnak, garantálom, hogy a siker nem marad el. Jó munkát! :-)

Utóirat: A napokban egy kedves ismerősömmel beszéltem telefonon. Az unokahúga már régóta jár állásinterjúkra, eddig sikertelenül. Az ismerősöm átküldte neki a blog címét, segítségül. A lány azóta két állásajánlatot kapott. Még választhat is, melyiket fogadja el.

Nem biztos, hogy csak a blog olvasása tette. De mi van, ha mégis? :)